Várva várt képek

Na hát a történet a következő. Megérkeztek a nagyfiúk és az ajándékokat is sikerült kiosztanom. Jó kis délután volt háromszor tettem meg egy kb. 5 percnyi utat mindig 20 perc alatt mivel olyan ,,dombok" vannak itt, hogy felfele menet kiköpöm a tüdőmet. :D De sebaj ahogy apukám mondta karácsonyra megmászom a hegyeket is egy levegővel. Szóval átjöttünk Vivienhez először babakocsistól és gyerekestől azután csak én jöttem egy szem biciklivel... na képzelhetitek. Először is úgy kezdődött, hogy ugyan voltunk itt, de nem emlékeztem merre kell menni szóval a főúton jöttem ami kb. 3-szor meredekebb és hosszabb, mint ha tudnám merre cikázzak a házak között. De majd biztosan megtanulom egyszer. A baj csak az, hogy nem tudok telefonálni egyébként simán bevállalnám a kacskaringósabb utat. Szóval a család nagyon örült az ajándékoknak, mindenki csodálkozott egy sort hogy ezek magyar dolgok, majd elmentünk a gyerekekkel kipróbálni a lépcsőn a rugós bigyuszt (nem tudom a nevét) amit a kisebbik kapott. Az egyetlen érdekes de egyben vicces dolog hogy a picilány fél a plüsstől amit hoztam neki. Apuka szereti vele ijesztgetni aztán kineveti, hogy milyen arcot vág. Hát igen és tényleg vicces.
És íme egy pár kép a helyről ahol most egy jó darabig lakni fogok:

https://picasaweb.google.com/115285239277864745059/2011Augusztus12?authuser=0&feat=directlink

Mindenkit ölelek innen Svájcból!