Olaszország

Most pedig következzék a nagy Olasz bejegyzés, 4 nap, 3 város, 2 lány, és 1 cél. Eljutni a kiszemelt helyekre időben! :)
Ha ilyen bevezetője lenne egy filmnek én magam sem nézném meg, de ettől még ez illik a legjobban erre az utazásra.
Tehát kezdem az elejéről.

Október 21. péntek, Svájc Martigny :

Reggel a korai ébresztő után gyorsan felöltöztünk és már indultunk is, hiszen a vonatunk 7:38-kor indult Milánóba az egyes számú városunkba amit szerettünk volna megnézni. Valamikor 8:45 körül érkeztünk meg Brigbe ahol át kellett szállnunk egy másik vonatra ami már közvetlenül Milánó centrálba vitt minket.

Train Station Milano Centrale

Ott aztán sikeresen elköltöttük első eurónkat egy mosdóban, ahol fizetni kellett a wc használatért, de mi nem rettentünk vissza és elhatároztuk, hogy majd a városban beváltunk több pénzt mert a vonat állomáson kevesebbért váltják általában, mint az utcákon. Minden előre el volt tervezve, hogy merre kell mennünk, mit szeretnénk megnézni, hol fogunk ebédelni, a szállást már egy hónapja lefoglaltuk. Aztán jött egy kis séta Milánó Dóm térig ahol van talán a látnivalók többsége. Egyébként Milánó gyönyörű hely, de így utólag messze nem ér fel Velencéig mondjuk.

A híres neves Piazza del Doumo

Jobbra Lous Vitton, balra Prada márkaboltok

Be kell valljam, hogy annak ellenére, hogy azt hittem magamról szeretem a márkás dolgokat, annyira nem nyűgözött le a divat fővárosa, mint amennyire hittem, hogy majd fog. Tulajdonképpen amikor elértük a helyi pláza szerűséget és elkezdtünk körbenézni és egy egy darab ruha, vagy táska, vagy cipő több volt, mint három havi fizetésem (és akkor még keveset mondtam), akkor elkezdtem magam kényelmetlenül érezni. Olyan érzésem lett, hogy semmihez nem nyúlhatok és csak ki akartam onnan szabadulni, bezzeg Vivien simán próbálgatta fel, meg fogdosta a drágábbnál drágább cuccokat én pedig kezdtem idegbajt kapni a sok embertől akik Prada táskával rohangásztak körülöttem, úgyhogy azt hiszem így utólag megvallom besokkoltam. :D Szerencsére mikor kijöttünk onnan és elmentünk egy jót ebédelni akkor minden a helyére rázódott és ismét tudtam normálisan beszélgetni és belevetni magam a városba, de furcsa érzés amikor egész addigi életedben hiszel magadról valamit és utána rá kell jönnöd, hogy még csak a közelében sem jártál az igazságnak.

Persze aztán késöbb a délután során sikerült szert tennem egy új kabátra és sálra, de csak mert Milánó utcáin is van H&M és ehhez hasonló nekünk való üzletek.

Amire nagyon büszke vagyok, az a kis alvókám amit sikerült beszereznem az egyik kis kellékes üzletben. Alvóka = Szemre tehető csipkés, rózsaszín szívecskékkel és különböző hímzett mintákkal díszített selyem darab, amit ha a fejedre húzol akkor este el tudsz aludni a laptopod kis világító lámpácskájától és reggel simán alszol még ha a redőnyt, el is felejtetted lehúzni este. Magyarul szemfedő amit egy gumiszalag tart a fejeden.:D

Nagyon sok hasznát veszem azóta is!

Szóval Milánóban sikerült este eljutnunk a szállásunkra is, mégpedig a következő képpen: Egy fiatal pár tanakodik a villamos megállóban, nézegetve a térképet amin be vannak jelölve milyen villamosok közlekednek arra és merre felé tartanak. Kittike és Vivike tanácstalanul odaáll a pár elé majd megkérdezi, hogy tudják e hogy az xy számú villamos erre közlekedik-e vajon. Mire a nő mondja, hogy ők is ezen törik a fejüket mert nekik is az kell, de hogy látszólag igen ám de nem egyértelmű. Törik a kis buksijukat tovább már négyen, mire az említett villamos egy kb. 200 méterrel alrább megáll egy másik megállóban. Az imént említett négyes összenéz majd el kezd futni.:D

Azóval az imént említett kis közjáték után kiderült, hogy a pár ugyanabban a hitelben szállt meg, mint mi és szerencsére tudják hányadik megállónál kell leszállnunk. Szóval végül eljutottunk a mi kis MiniHotelünkhöz, amiben szerintem mind a ketten kellemesen csalódtunk, mert nagyon jó kiszolgálást, reggelit, ingyen wifit és szobát kaptunk a kevéske pénzünkért. Aznap este még sikerült beszereznünk egy nagyon finom kebabot vacsira és hála az ingyen wifinek még a Doktor House legfrissebb részét is sikerült megnéznünk. Majd, mint akit fejbevertek úgy aludtunk el, teljesen megfeledkezve azon tervünk bármelyikéről is, hogy mi bulizni szándékoztunk aznap este. :)

Reggel fél tíz körül keltünk, lementünk reggelizni, majd mivel csak délben kellett elhagynunk a szobát, mindent csekkoltunk mégegyszer és útnak indultunk.

2011. 22. október, Olaszország, Valahol Milánó külvárosában közel a Sztrádához: 

Meg is találtuk az előre már jól kinézett helyet ahol neki álltunk stoppolni. :D Velence volt természetesen a fő úticélunk, de felvettünk a listánkra további 5 várost ahol hajlandóak voltunk megállni, ha valaki esetleg csak addig menne, de elvinne minket. Az első ember akivel, mentünk egy egyiptomi középkorú férfi volt aki az első útbaeső városig vitt minket. Ott aztán folytattuk a stoppolást és a következő megálló autóval nagyon nagy szerencsénk volt. Egy fiatal pár ült a kocsiban és majdnem teljesen Velencéig vittek minket, nagyon kedvesek voltak és nagyon jól elbeszélgettük a másfél órás utat velük. Ahova érkeztünk végül már nem jött össze a stoppolás Velencébe, mert jöttek a rendőrök és mondták nekünk, hogy NO AUTOSTOP HERE. Szóval inkább elmentünk vonattal.

Pedig egyikőnk szerint sem stoppoltunk illegális helyen, de sebaj.

Aztán a Vonat egészen Velence szívébe vitt minket, bár már késő délután volt és sötétedett, de gyönyörű város tárult a szemünk elé.

Arrival to Venice

Mivel nagyon éhesek voltunk már addig sétáltunk, ameddig nem találtunk egy nagyon szimpatikus kis éttermet , ahol már megint mi mást ettünk volna, mint pizzát. :D

Bár be kell valljam életem eddigi legjobb pizzáját ettem ott és egyáltalán nem sajnálom, hogy sikerült minden nap eme nemes ételt választani mivel mindenhol teljesen különböző volt az íze, és a mi szemünkben Olaszország= Pizza evés!

Jóllakottan már sokkal jobban esett Velencében sétálgatni és azzal tölteni az időnket ami álatlában minden túrista megejt ilyen híres városokban. Szóval fényképezkedni. Mindennel. Mindenhol. Minden mennyiségben. :)

Egy kis ízelítő: 

Végül mikor már úgy gondoltuk, hogy akkor most már meg kéne keresni a hotelt is ahol megszállunk pláne mivel az a város másik végében volt, felkerekedtünk és ismételten vonatra szálltunk.

A szépséges kis Milánói MiniHotelünk után Velencében egy lepukkant kis lyukat kaptunk közös fürdővel a folyosó végén és ici-pici ággyal. 

Bár nem számított, mert egy estére elment és már úgyis fáradtak voltunk szóval egy film után be is dobtuk a szunyát. És visszamenni oda úgysem fogunk, de egy picit enyhített az egészen az ingyen wifi kifejezés, amit aztán éjfélkor leállítottak, mert addig lehetett használni és másnap már egyáltalán be se fogtuk, szóval végül ezt is átírtuk a hotel rossz tulajdonságai közé.:D

Folyt. következik, ne haragudjon aki elolvassa és csak idáig van meg, de mindjárt elalszom úgyhogy

A FOLYTATJUK felirat csak időleges ebben a bejegyzésben.

Lemaradásom pótlása

Kedves olvasóim (ha még akad ilyen). Tudom, hogy nagyon régen nem írtam, nem is tagadom és el is ásom magam a föld alá. :( DE. Na, most nagyon figyeljetek, most jön, a magyarázom a bizonyítványomat rész, ami nekem kiválóan megy. Tehát, de sajnos nagyon sokat kellet dolgoznom az elmúlt hetekben és hétvégén sem voltam itthon, mert végig buliztam. Szégyenletes bűnömet bevallottam lehet kővel dobálni.

A viccet félretéve megpróbálom összefoglalni, amiről lemaradtatok:

A Születésnapomat követő hét nagyon gyorsan telt mivel dolgoztam jóformán minden nap. Még szerdán is. Bár csak este fél hétre mentem át Samhez vigyázni az ikrekre, és a kis Rubyra. Érdekesen telt a bébiszittelős estém, mivel ismeretlen lévén nem voltam tisztában a család szokásaival és úgy általában semmivel. A szülők pedig leléptek valamikor fél nyolc körül közvetlenül az után, hogy ágyba dugták a kisbabát. De figyelmeztetett az anyuka még előtte, hogy a pici beteg egy kicsikét szóval, ha felébredne csak etessem meg és vissza fog aludni. Rendben. Az ikrek még vacsoráztak mikor elmentek, szóval őket nekem kellet kilenc körül ágyba raknom. Játszottunk mivel a TV nézés meg volt tiltva nekik. Aztán felolvastam egy mesét nekik és ágyba tettem őket. A legszebb az volt, hogy még fél tízkor is úgy nyitogattam be a szobájukba, hogy most már aztán csend legyen és alvás. Az egyik ilyen jelenetnél sikerült felkelteniük a picit is szóval utána a nagy, ejnye- bejnye után végre elaludtak. Bemegyek Rubyhoz, az akkor először látott szobácskájába és látom, hogy a tejcije oda van készítve szóval fogtam és megetettem a kis királylányt, aki éppen náthásan szipogott. Kiosontam szép halkan és hallom, hogy az akció nem volt sikeres és éppen a sírásra zendít rá ismét. Visszamegyek és felvettem, gondoltam majd elringatom. Hát szerintem kb. ezen a ponton veszítettem el a meccset. Onnantól kezdve, ha leraktam egyből el kezdett üvölteni, viszont ha a kezemben tartottam, akkor semmi hang nélkül csöndesen játszott a plüss macijával. Tehát fél tíztől majdnem tizenegy óráig  babusgattam. nehogy azt higgyétek, hogy nem próbáltam elérni anyukát. De igen. Csak, hogy a meghagyott mobil számhoz tartozó készülék ki volt kapcsolva. Aztán végül tizenegy körül megjöttek a szülők csak, hogy ránk nézzenek, mert még mentek volna tovább, de ugye a kicsi miatt ezt nagyon nem lehetett kivitelezni. Szóval maradtak otthon, engem kifizettek és már jöhettem is haza. Sajnálom, hogy nem tudtam mit csinálni, de a pici onnantól, hogy meglátta az anyját már az én kezemben sem volt el és elaludni pedig nem volt hajlandó. :S De azért megköszönték és mondták, hogy legközelebb, ha nem lesz beteg a baba, akkor majd még hívnak, mert egyébként meg vannak elégedve velem. Ennek tényleg örültem! :)

Aztán a csütörtök és péntekre már nem emlékszem szóval nyílván nem történt semmi extra érdekes, ugye a fél csütörtököm általában szabad, de szerintem otthon maradtam. A hétvégén voltunk bulizni, bár nem volt valami emlékezetes, mert egyáltalán nem rémlik, hogy mikor és hol voltunk. :D Csak a szombat napközbeni eseményekre emlékszem, amikor is a családdal voltam vásárolni és vettem egy pár új dolgot (napszemcsi, pénztárca, cipő, apple töltő), valamint nagyon finomat ebédeltem egy származásilag canadai étteremben, ahol ilyen önkiszolgálós étkezés van, és ingyen van a ketchup és a majonéz :D

Ja és, hogy este ott aludtam Vivinél, és láttam a cuki kis cicájukat is :)

 Annyira nem szereti a kamerát mint, ahogy én azt gondoltam :D

Vasárnap tudom, hogy nem éreztem jól magam, alapból csak dél után valamikor egy körül sikerült felébrednem, és utána pedig fájt a hasam szóval haza is mentem, és nem is ettem semmit csak valamikor délután. Aztán mivel a hétfőm szabad volt (elcseréltük anyukával a szerdai szabadnapom hétfőre) ezért nem is aggódtam, mert még akkor is tudtam pihenni.

Este viszont megkaptam a szemrehányást anyukától, hogy hallotta a férjétől, hogy én egész vasárnap és hétfőn semmit sem csináltam és, hogy ez nem egészséges és különben is ki kellett volna takarítanom a szobámat. Hát mivel előző hét szerdán csináltam nagytakarítást plusz majdnem minden nap porszívózom ezért nem gondoltam, hogy ez gáz lenne, de ezek szerint ő úgy képzeli a szabadnapjaimat, hogy takarítok. Eléggé megsértődött rám, és én is rá úgyhogy fogtam magam és átmentem a Vivihez aludni.

Másnap reggel sikerült kicsit elaludnom, de amilyen gyorsan csak tudtam mentem haza, hiszen dolgoztam reggel. Sikerült háromnegyed nyolcra otthon lennem és büszke voltam magamra, mert normálisan fél körül támolygok ki és legalább háromnegyed van, mire megreggelizem meg minden, szóval hivatalosan nem is voltam késésben.

Persze az előző napi kis összetűzésünk miatt már alapjáraton zabos volt Vanessa szóval kifakadt és elmondott mindent, ami kicsit is nem tetszik neki.(a szomorú az, hogy ezeket az óta érlelte mióta itt vagyok csak semmit nem mondott el)

Olyan dolgokat mondott, amiket ha már a probléma keletkezésekor mond, hogy ne úgy csináljam, akkor simán máshogy teszem, de mivel nem mondta, hogy rossz, amit csinálok, vagy csak szimplán mindig megcsinálta helyettem nem gondoltam, hogy bármi baj is lenne. Persze egyetlen egy szava sem volt azzal kapcsolatban, amit a gyerekekkel csinálok, inkább a hogyan takarítsuk a lakást és a ne legyünk bezárva a házba napokra, mert depressziósak leszünk témák futottak. 

Szóval mindent megbeszéltünk, és végül az jött ki, hogy ő is hibás meg én is és mind a ketten változtatunk rajta, hiszen ez az első ilyen munkám és neki pedig én vagyok az első komolyabb, au pair-re, hiszen Ailsára mindent ráhagyott mondván úgyis elmegy 3 hónapon belül. És hát ugye Kittikét meg ki tanította be? Kettőt találhattok. Igen Ailsa. :D

Azóta nagyon jóban lettünk és sokkal többet beszélgetünk, és jobban is érzem magam, mert ő is boldog és nem csak azt látom folyton, hogy mérgelődik mindenkivel, hanem mosolyog és viccelődik. Múltkor eljátszotta az amerikai akcentust, a kanadait és a francia angolt is. Nagyon vicces volt és vagy fél órán keresztül nevettünk rajta. :D

Szóval a rázós hétfő után a hét többi napján dolgoztam és megpróbáltam meg mutatni, hogy én igenis jó, au pair vagyok, csak el kellett magyaráznia, hogy nála mi számít annak. J

pózerek a játszótéren

Szerdán nincsen suli a gyerekeknek, de csak Gabriel a legnagyobb és Maud maradt otthon velem, a középsőt elvittem reggel a napközibe. Egész nap gyerekek hada rohangált, vagy a házban, vagy ha már tényleg elegem volt, akkor az udvarra küldtem őket és ott folytatták. Szóval nap végére kinyúltam.

A csütörtök megint fél nap volt és mivel ragyogó napsütés volt fogtam magam és elmentem egy kis kirándulásra, a könyvem és a laptopom társaságában. Amikor találtam egy megfelelően napos ugyanakkor kicsit  fás és éppen eléggé eldugott helyet, akkor letelepedtem és élveztem a napsütést, valamint megnéztem egy-két Chuckot a laptopomon. Aztán azt hiszem elaludtam, és valamikor délután fél öt tájban nyitottam ki a szemem, hogy mennem kéne haza, mert fázom. Körülbelül öt órára haza is értem. A pénteken otthon aludtam, mivel estig dolgoznom kellet. Szombaton már ebéd után át is jött hozzám Vivi és utána együtt készülődtünk az esti bulira meg filmeztünk még, meg ilyesmik. Az este pedig mentünk Le’ chableba egy utcai sátras ,,buli” –ra. Azért írtam, így mert nagyon kevesen voltak és azok is, akik voltak annyira berúgtak, hogy állni sem tudtak szóval inkább kicsit kocsma hangulata volt a sátornak. Úgyhogy azt hiszem többet tartózkodtunk kint az utcán és beszélgettünk meg iszogattunk a barátokkal, mint magán a bulin. Aztán olyan éjjel három körül már otthon is voltam, mert nem volt valami nagy durranás tényleg. Persze azért jó volt velük lenni meg minden, de nem a buli mivolta végett éreztem jól magam. :D

A következő hetemen semmi nem történt csak a szokásos munka munka hátán. A szerda este volt egyedül, ami változó volt, mert akkor átmentem Vivihez aludni, és utána reggel haza bicikliztem. Ami viszont a hétvégét illeti nagyon jól telt. Még pénteken egyet itt aludt nálam Vivi aztán szombat délelőtt elmentünk megnézni Clairék új lakását, mert, hogy most költöztek Chableba. Aztán mind a ketten másfele mentünk Clairék után. Én haza készülődni, mert megbeszéltem Clairrel, hogy este együtt megyünk bulizni a Sajt hétvégére, oda Chableba, Vivien pedig egy másik meghívásos partira ment ahova én nem voltam hivatalos. 

Claire, Flourant, Én

Aztán az este folyamán olyan éjfél körül mikor már tökre untuk magunkat ott a fesztiválon Clairrel meg még egy baráttal, hívott Vivien, hogy nincsen-e kedvünk elmenni Volage-be, ahol van egy nagyon jó parti. Hát már hogy a fenébe ne lenne. Szóval jött értünk Gregoir, vagyis értem jött és Calirék pedig egy másik kocsival mentek. Ott találkoztunk és tényleg jó parti volt. Ingyen füldugókat osztogattak szóval bezsebeltem hármat rögtön a hétvégékre gondolva. :D

Aztán olyan négy óra fele gondoltuk éppen ideje lenne haza csordogálni szóval éppen azt tervezgettük hogyan jutunk haza mikor az egyik sofőrünk, aki kocsival jött elméletben, beesik hulla részegen és mondja, hogy akkor kiket fog ő vinni. Hát az első reakció a csoporttól az volt, hogy kizárt, hogy ő vezessen, és hogy akkor melyikünknek van még jogsija, aki nem ivott vagy nem sokat ivott. Természetesen én voltam az egyetlen szóval mindjárt a nyakamba varrták éjjel négy órakor az első vezetésemet Svájcban. Hát rendben, semmi baj. Elmentünk a kocsiig és már a beszállással bajaim voltak, mert, hogy sport kocsi volt és olyan magas volt az ülés támla, hogy minimum gólyalábak kellettek volna ahhoz, hogy be tudjak szállni. Azért valahogy csak megoldottam. Onnantól egészen a házunkig semmi gond nem volt, még csak le se fulladtam. Nagyon örültem neki J

Aztán meg akartam fordulni és közben Clair navigált, mondanom se kell, hogy valamit benéztünk és sikerült kicsit lehúzni a kocsi elején lévő nem is tudom mit. Valami sport alkatrész… a csávó mondja, semmi gáz csak tolassak hátra ez egy öreg kocsi és amúgy is ingyen megcsinálják neki. Hát rendben. Aztán Clair vezetett vissza Chableba ahol ő is és a csávó is laknak. (az egyetlen gáz hogy Clair normálisan az út másik oldalán vezet, mert, hogy Skót a kis drága)

Szóval másnap hallottam hírét, hogy meghúzta a kocsit ő is, csak nem olyan finoman, mint én XD

Vasárnap délre vendégeket vártunk ebédre, akiknek magyar aupairjük van szóval már vártam őket nagyon. Meg is érkeztek, és először nagyon furcsa volt magyarul beszélgetni, de aztán belejöttünk Beával. J Ebéd után lementünk a Big Cheese Party-ra együtt és jó magyarhoz illően mindent megkóstoltunk, ami ingyen volt. Ja meg azt is, ami nem. :D Semmi gond, végülis evős parti volt vagy mi.

Olyan öt óra körül elbúcsúztunk tőlük, mert mentek haza Lausanne mellet élnek. Beával megbeszéltük, hogy legközelebb én megyek hozzá majd hétvégére és meg mutatja nekem a várost.

Az előző hetemhez érkeztünk, amiről három szó jut eszembe: Munka, Munka, Munka…

Ezt most azért mondom, mert nem volt szabadnapom egyáltalán, tehát hétfőtől péntekig dolgoztam, pluszba kaptam két bébiszittelős estét is. A keddet és a pénteket. De a péntek volt a húzósabb. Megint Samékhez mentem az ikrekre és a pici babára figyelni. Bár most sikeresebb volt az ügy, mert a pici már nem volt beteg, így végig aludt az ikreknek meg később kellett ágyba menni mondván holnap nincs suli szóval végül el is aludtak tíz körül.

Körülbelül fél egy környékén jöttek meg a szülők, és még egyig beszélgettem anyukával. Szeretne ő is majd egy au-pairt mert megint terhes és valószínű ennyi gyerek mellett szüksége lesz egyre, szóval jól kikérdezett. J

Persze én felajánlottam, hogy segítek nekik, de még semmi sem biztos. Aztán egy óra körül haza jöttem miután kifizettek és megköszönték a segítséget. J

A hosszú péntek után következett a szombat mikor is reggel kilenckor keltem fel, ugyanis tíz órára jöttek értem Viviék és mentünk vásárolni Martignybe. Az elsődleges célpont, nekem legalábbis a rajzoló készlet volt. Vettem füzeteket ilyen rajzosat, meg cerkákat és filceket is, valamint radírt! (ez fontos majdnem elfelejtettem úgy, mint a faragót)

Aztán még várnunk kellett a fuvarozónkra addig betértünk a helyi Coopba, ahol életem legfinomabb chipsét vettük meg majd faltuk be kb. 2 perc alatt. És most kapaszkodjatok, hogy milyen íze volt! Sós ecetes. Most komolyan… ennél rosszabb nevet nem is adhattak volna neki. Olyan íze volt, mint a kínaiban az édes savanyú szósznak.

A hétvége többi részét és a hetemet a következő bejegyzésben, mert kicsit hosszú lenne most így egyben elmesélni :D

 U.i: Aktuális kedvenc számom a legjobb éneklő svájci pasitól: 

Puszilok mindenkit otthon a gépeitek előtt. J