2012. február 15., szerda

Felfüggesztve

Elég szomorú ezt így leírni, hogy vége és szegénynek nincs tovább. Nincs több bejegyzés és ez a végleges lezárás. De mint mindannyian tudjuk, a vég is valaminek a kezdete. Szegény blogom ,,halála" egy újabb kezdetét jelenti, amivel megkezdem az Amerikába utazásom történetét. Remélem csatlakoztok hozzám és ígérem ő nem fog olyan rövid életet élni mint a Svájcról szóló ,,kalandjaim".
Tehát a link amin újból elérhető vagyok friss és ropogós izgalmakkal teli hírekkel az ez:
 www.usadventure-hkitti.blogspot.com

Utoljárra ölel titeket innen: hkitti

2011. október 26., szerda

Olaszország

Most pedig következzék a nagy Olasz bejegyzés, 4 nap, 3 város, 2 lány, és 1 cél. Eljutni a kiszemelt helyekre időben! :)
Ha ilyen bevezetője lenne egy filmnek én magam sem nézném meg, de ettől még ez illik a legjobban erre az utazásra.
Tehát kezdem az elejéről.

Október 21. péntek, Svájc Martigny :

Reggel a korai ébresztő után gyorsan felöltöztünk és már indultunk is, hiszen a vonatunk 7:38-kor indult Milánóba az egyes számú városunkba amit szerettünk volna megnézni. Valamikor 8:45 körül érkeztünk meg Brigbe ahol át kellett szállnunk egy másik vonatra ami már közvetlenül Milánó centrálba vitt minket.

Train Station Milano Centrale

Ott aztán sikeresen elköltöttük első eurónkat egy mosdóban, ahol fizetni kellett a wc használatért, de mi nem rettentünk vissza és elhatároztuk, hogy majd a városban beváltunk több pénzt mert a vonat állomáson kevesebbért váltják általában, mint az utcákon. Minden előre el volt tervezve, hogy merre kell mennünk, mit szeretnénk megnézni, hol fogunk ebédelni, a szállást már egy hónapja lefoglaltuk. Aztán jött egy kis séta Milánó Dóm térig ahol van talán a látnivalók többsége. Egyébként Milánó gyönyörű hely, de így utólag messze nem ér fel Velencéig mondjuk.

A híres neves Piazza del Doumo


Jobbra Lous Vitton, balra Prada márkaboltok

Be kell valljam, hogy annak ellenére, hogy azt hittem magamról szeretem a márkás dolgokat, annyira nem nyűgözött le a divat fővárosa, mint amennyire hittem, hogy majd fog. Tulajdonképpen amikor elértük a helyi pláza szerűséget és elkezdtünk körbenézni és egy egy darab ruha, vagy táska, vagy cipő több volt, mint három havi fizetésem (és akkor még keveset mondtam), akkor elkezdtem magam kényelmetlenül érezni. Olyan érzésem lett, hogy semmihez nem nyúlhatok és csak ki akartam onnan szabadulni, bezzeg Vivien simán próbálgatta fel, meg fogdosta a drágábbnál drágább cuccokat én pedig kezdtem idegbajt kapni a sok embertől akik Prada táskával rohangásztak körülöttem, úgyhogy azt hiszem így utólag megvallom besokkoltam. :D Szerencsére mikor kijöttünk onnan és elmentünk egy jót ebédelni akkor minden a helyére rázódott és ismét tudtam normálisan beszélgetni és belevetni magam a városba, de furcsa érzés amikor egész addigi életedben hiszel magadról valamit és utána rá kell jönnöd, hogy még csak a közelében sem jártál az igazságnak.
Persze aztán késöbb a délután során sikerült szert tennem egy új kabátra és sálra, de csak mert Milánó utcáin is van H&M és ehhez hasonló nekünk való üzletek.
Amire nagyon büszke vagyok, az a kis alvókám amit sikerült beszereznem az egyik kis kellékes üzletben. Alvóka = Szemre tehető csipkés, rózsaszín szívecskékkel és különböző hímzett mintákkal díszített selyem darab, amit ha a fejedre húzol akkor este el tudsz aludni a laptopod kis világító lámpácskájától és reggel simán alszol még ha a redőnyt, el is felejtetted lehúzni este. Magyarul szemfedő amit egy gumiszalag tart a fejeden.:D
Nagyon sok hasznát veszem azóta is!

Szóval Milánóban sikerült este eljutnunk a szállásunkra is, mégpedig a következő képpen: Egy fiatal pár tanakodik a villamos megállóban, nézegetve a térképet amin be vannak jelölve milyen villamosok közlekednek arra és merre felé tartanak. Kittike és Vivike tanácstalanul odaáll a pár elé majd megkérdezi, hogy tudják e hogy az xy számú villamos erre közlekedik-e vajon. Mire a nő mondja, hogy ők is ezen törik a fejüket mert nekik is az kell, de hogy látszólag igen ám de nem egyértelmű. Törik a kis buksijukat tovább már négyen, mire az említett villamos egy kb. 200 méterrel alrább megáll egy másik megállóban. Az imént említett négyes összenéz majd el kezd futni.:D
Azóval az imént említett kis közjáték után kiderült, hogy a pár ugyanabban a hitelben szállt meg, mint mi és szerencsére tudják hányadik megállónál kell leszállnunk. Szóval végül eljutottunk a mi kis MiniHotelünkhöz, amiben szerintem mind a ketten kellemesen csalódtunk, mert nagyon jó kiszolgálást, reggelit, ingyen wifit és szobát kaptunk a kevéske pénzünkért. Aznap este még sikerült beszereznünk egy nagyon finom kebabot vacsira és hála az ingyen wifinek még a Doktor House legfrissebb részét is sikerült megnéznünk. Majd, mint akit fejbevertek úgy aludtunk el, teljesen megfeledkezve azon tervünk bármelyikéről is, hogy mi bulizni szándékoztunk aznap este. :)
Reggel fél tíz körül keltünk, lementünk reggelizni, majd mivel csak délben kellett elhagynunk a szobát, mindent csekkoltunk mégegyszer és útnak indultunk.

2011. 22. október, Olaszország, Valahol Milánó külvárosában közel a Sztrádához: 

Meg is találtuk az előre már jól kinézett helyet ahol neki álltunk stoppolni. :D Velence volt természetesen a fő úticélunk, de felvettünk a listánkra további 5 várost ahol hajlandóak voltunk megállni, ha valaki esetleg csak addig menne, de elvinne minket. Az első ember akivel, mentünk egy egyiptomi középkorú férfi volt aki az első útbaeső városig vitt minket. Ott aztán folytattuk a stoppolást és a következő megálló autóval nagyon nagy szerencsénk volt. Egy fiatal pár ült a kocsiban és majdnem teljesen Velencéig vittek minket, nagyon kedvesek voltak és nagyon jól elbeszélgettük a másfél órás utat velük. Ahova érkeztünk végül már nem jött össze a stoppolás Velencébe, mert jöttek a rendőrök és mondták nekünk, hogy NO AUTOSTOP HERE. Szóval inkább elmentünk vonattal.



Pedig egyikőnk szerint sem stoppoltunk illegális helyen, de sebaj.
Aztán a Vonat egészen Velence szívébe vitt minket, bár már késő délután volt és sötétedett, de gyönyörű város tárult a szemünk elé.
Arrival to Venice

Mivel nagyon éhesek voltunk már addig sétáltunk, ameddig nem találtunk egy nagyon szimpatikus kis éttermet , ahol már megint mi mást ettünk volna, mint pizzát. :D
Bár be kell valljam életem eddigi legjobb pizzáját ettem ott és egyáltalán nem sajnálom, hogy sikerült minden nap eme nemes ételt választani mivel mindenhol teljesen különböző volt az íze, és a mi szemünkben Olaszország= Pizza evés!
Jóllakottan már sokkal jobban esett Velencében sétálgatni és azzal tölteni az időnket ami álatlában minden túrista megejt ilyen híres városokban. Szóval fényképezkedni. Mindennel. Mindenhol. Minden mennyiségben. :)
Egy kis ízelítő: 




Végül mikor már úgy gondoltuk, hogy akkor most már meg kéne keresni a hotelt is ahol megszállunk pláne mivel az a város másik végében volt, felkerekedtünk és ismételten vonatra szálltunk.
A szépséges kis Milánói MiniHotelünk után Velencében egy lepukkant kis lyukat kaptunk közös fürdővel a folyosó végén és ici-pici ággyal. 

Bár nem számított, mert egy estére elment és már úgyis fáradtak voltunk szóval egy film után be is dobtuk a szunyát. És visszamenni oda úgysem fogunk, de egy picit enyhített az egészen az ingyen wifi kifejezés, amit aztán éjfélkor leállítottak, mert addig lehetett használni és másnap már egyáltalán be se fogtuk, szóval végül ezt is átírtuk a hotel rossz tulajdonságai közé.:D

Folyt. következik, ne haragudjon aki elolvassa és csak idáig van meg, de mindjárt elalszom úgyhogy
A FOLYTATJUK felirat csak időleges ebben a bejegyzésben.


2011. október 6., csütörtök

Lemaradásom pótlása


Kedves olvasóim (ha még akad ilyen). Tudom, hogy nagyon régen nem írtam, nem is tagadom és el is ásom magam a föld alá. :( DE. Na, most nagyon figyeljetek, most jön, a magyarázom a bizonyítványomat rész, ami nekem kiválóan megy. Tehát, de sajnos nagyon sokat kellet dolgoznom az elmúlt hetekben és hétvégén sem voltam itthon, mert végig buliztam. Szégyenletes bűnömet bevallottam lehet kővel dobálni.




A viccet félretéve megpróbálom összefoglalni, amiről lemaradtatok:

A Születésnapomat követő hét nagyon gyorsan telt mivel dolgoztam jóformán minden nap. Még szerdán is. Bár csak este fél hétre mentem át Samhez vigyázni az ikrekre, és a kis Rubyra. Érdekesen telt a bébiszittelős estém, mivel ismeretlen lévén nem voltam tisztában a család szokásaival és úgy általában semmivel. A szülők pedig leléptek valamikor fél nyolc körül közvetlenül az után, hogy ágyba dugták a kisbabát. De figyelmeztetett az anyuka még előtte, hogy a pici beteg egy kicsikét szóval, ha felébredne csak etessem meg és vissza fog aludni. Rendben. Az ikrek még vacsoráztak mikor elmentek, szóval őket nekem kellet kilenc körül ágyba raknom. Játszottunk mivel a TV nézés meg volt tiltva nekik. Aztán felolvastam egy mesét nekik és ágyba tettem őket. A legszebb az volt, hogy még fél tízkor is úgy nyitogattam be a szobájukba, hogy most már aztán csend legyen és alvás. Az egyik ilyen jelenetnél sikerült felkelteniük a picit is szóval utána a nagy, ejnye- bejnye után végre elaludtak. Bemegyek Rubyhoz, az akkor először látott szobácskájába és látom, hogy a tejcije oda van készítve szóval fogtam és megetettem a kis királylányt, aki éppen náthásan szipogott. Kiosontam szép halkan és hallom, hogy az akció nem volt sikeres és éppen a sírásra zendít rá ismét. Visszamegyek és felvettem, gondoltam majd elringatom. Hát szerintem kb. ezen a ponton veszítettem el a meccset. Onnantól kezdve, ha leraktam egyből el kezdett üvölteni, viszont ha a kezemben tartottam, akkor semmi hang nélkül csöndesen játszott a plüss macijával. Tehát fél tíztől majdnem tizenegy óráig  babusgattam. nehogy azt higgyétek, hogy nem próbáltam elérni anyukát. De igen. Csak, hogy a meghagyott mobil számhoz tartozó készülék ki volt kapcsolva. Aztán végül tizenegy körül megjöttek a szülők csak, hogy ránk nézzenek, mert még mentek volna tovább, de ugye a kicsi miatt ezt nagyon nem lehetett kivitelezni. Szóval maradtak otthon, engem kifizettek és már jöhettem is haza. Sajnálom, hogy nem tudtam mit csinálni, de a pici onnantól, hogy meglátta az anyját már az én kezemben sem volt el és elaludni pedig nem volt hajlandó. :S De azért megköszönték és mondták, hogy legközelebb, ha nem lesz beteg a baba, akkor majd még hívnak, mert egyébként meg vannak elégedve velem. Ennek tényleg örültem! :)

Aztán a csütörtök és péntekre már nem emlékszem szóval nyílván nem történt semmi extra érdekes, ugye a fél csütörtököm általában szabad, de szerintem otthon maradtam. A hétvégén voltunk bulizni, bár nem volt valami emlékezetes, mert egyáltalán nem rémlik, hogy mikor és hol voltunk. :D Csak a szombat napközbeni eseményekre emlékszem, amikor is a családdal voltam vásárolni és vettem egy pár új dolgot (napszemcsi, pénztárca, cipő, apple töltő), valamint nagyon finomat ebédeltem egy származásilag canadai étteremben, ahol ilyen önkiszolgálós étkezés van, és ingyen van a ketchup és a majonéz :D
Ja és, hogy este ott aludtam Vivinél, és láttam a cuki kis cicájukat is :)
 Annyira nem szereti a kamerát mint, ahogy én azt gondoltam :D

Vasárnap tudom, hogy nem éreztem jól magam, alapból csak dél után valamikor egy körül sikerült felébrednem, és utána pedig fájt a hasam szóval haza is mentem, és nem is ettem semmit csak valamikor délután. Aztán mivel a hétfőm szabad volt (elcseréltük anyukával a szerdai szabadnapom hétfőre) ezért nem is aggódtam, mert még akkor is tudtam pihenni.

Este viszont megkaptam a szemrehányást anyukától, hogy hallotta a férjétől, hogy én egész vasárnap és hétfőn semmit sem csináltam és, hogy ez nem egészséges és különben is ki kellett volna takarítanom a szobámat. Hát mivel előző hét szerdán csináltam nagytakarítást plusz majdnem minden nap porszívózom ezért nem gondoltam, hogy ez gáz lenne, de ezek szerint ő úgy képzeli a szabadnapjaimat, hogy takarítok. Eléggé megsértődött rám, és én is rá úgyhogy fogtam magam és átmentem a Vivihez aludni.
Másnap reggel sikerült kicsit elaludnom, de amilyen gyorsan csak tudtam mentem haza, hiszen dolgoztam reggel. Sikerült háromnegyed nyolcra otthon lennem és büszke voltam magamra, mert normálisan fél körül támolygok ki és legalább háromnegyed van, mire megreggelizem meg minden, szóval hivatalosan nem is voltam késésben.
Persze az előző napi kis összetűzésünk miatt már alapjáraton zabos volt Vanessa szóval kifakadt és elmondott mindent, ami kicsit is nem tetszik neki.(a szomorú az, hogy ezeket az óta érlelte mióta itt vagyok csak semmit nem mondott el)
Olyan dolgokat mondott, amiket ha már a probléma keletkezésekor mond, hogy ne úgy csináljam, akkor simán máshogy teszem, de mivel nem mondta, hogy rossz, amit csinálok, vagy csak szimplán mindig megcsinálta helyettem nem gondoltam, hogy bármi baj is lenne. Persze egyetlen egy szava sem volt azzal kapcsolatban, amit a gyerekekkel csinálok, inkább a hogyan takarítsuk a lakást és a ne legyünk bezárva a házba napokra, mert depressziósak leszünk témák futottak. 
Szóval mindent megbeszéltünk, és végül az jött ki, hogy ő is hibás meg én is és mind a ketten változtatunk rajta, hiszen ez az első ilyen munkám és neki pedig én vagyok az első komolyabb, au pair-re, hiszen Ailsára mindent ráhagyott mondván úgyis elmegy 3 hónapon belül. És hát ugye Kittikét meg ki tanította be? Kettőt találhattok. Igen Ailsa. :D

Azóta nagyon jóban lettünk és sokkal többet beszélgetünk, és jobban is érzem magam, mert ő is boldog és nem csak azt látom folyton, hogy mérgelődik mindenkivel, hanem mosolyog és viccelődik. Múltkor eljátszotta az amerikai akcentust, a kanadait és a francia angolt is. Nagyon vicces volt és vagy fél órán keresztül nevettünk rajta. :D

Szóval a rázós hétfő után a hét többi napján dolgoztam és megpróbáltam meg mutatni, hogy én igenis jó, au pair vagyok, csak el kellett magyaráznia, hogy nála mi számít annak. J
pózerek a játszótéren

Szerdán nincsen suli a gyerekeknek, de csak Gabriel a legnagyobb és Maud maradt otthon velem, a középsőt elvittem reggel a napközibe. Egész nap gyerekek hada rohangált, vagy a házban, vagy ha már tényleg elegem volt, akkor az udvarra küldtem őket és ott folytatták. Szóval nap végére kinyúltam.

A csütörtök megint fél nap volt és mivel ragyogó napsütés volt fogtam magam és elmentem egy kis kirándulásra, a könyvem és a laptopom társaságában. Amikor találtam egy megfelelően napos ugyanakkor kicsit  fás és éppen eléggé eldugott helyet, akkor letelepedtem és élveztem a napsütést, valamint megnéztem egy-két Chuckot a laptopomon. Aztán azt hiszem elaludtam, és valamikor délután fél öt tájban nyitottam ki a szemem, hogy mennem kéne haza, mert fázom. Körülbelül öt órára haza is értem. A pénteken otthon aludtam, mivel estig dolgoznom kellet. Szombaton már ebéd után át is jött hozzám Vivi és utána együtt készülődtünk az esti bulira meg filmeztünk még, meg ilyesmik. Az este pedig mentünk Le’ chableba egy utcai sátras ,,buli” –ra. Azért írtam, így mert nagyon kevesen voltak és azok is, akik voltak annyira berúgtak, hogy állni sem tudtak szóval inkább kicsit kocsma hangulata volt a sátornak. Úgyhogy azt hiszem többet tartózkodtunk kint az utcán és beszélgettünk meg iszogattunk a barátokkal, mint magán a bulin. Aztán olyan éjjel három körül már otthon is voltam, mert nem volt valami nagy durranás tényleg. Persze azért jó volt velük lenni meg minden, de nem a buli mivolta végett éreztem jól magam. :D

A következő hetemen semmi nem történt csak a szokásos munka munka hátán. A szerda este volt egyedül, ami változó volt, mert akkor átmentem Vivihez aludni, és utána reggel haza bicikliztem. Ami viszont a hétvégét illeti nagyon jól telt. Még pénteken egyet itt aludt nálam Vivi aztán szombat délelőtt elmentünk megnézni Clairék új lakását, mert, hogy most költöztek Chableba. Aztán mind a ketten másfele mentünk Clairék után. Én haza készülődni, mert megbeszéltem Clairrel, hogy este együtt megyünk bulizni a Sajt hétvégére, oda Chableba, Vivien pedig egy másik meghívásos partira ment ahova én nem voltam hivatalos. 
Claire, Flourant, Én

Aztán az este folyamán olyan éjfél körül mikor már tökre untuk magunkat ott a fesztiválon Clairrel meg még egy baráttal, hívott Vivien, hogy nincsen-e kedvünk elmenni Volage-be, ahol van egy nagyon jó parti. Hát már hogy a fenébe ne lenne. Szóval jött értünk Gregoir, vagyis értem jött és Calirék pedig egy másik kocsival mentek. Ott találkoztunk és tényleg jó parti volt. Ingyen füldugókat osztogattak szóval bezsebeltem hármat rögtön a hétvégékre gondolva. :D
Aztán olyan négy óra fele gondoltuk éppen ideje lenne haza csordogálni szóval éppen azt tervezgettük hogyan jutunk haza mikor az egyik sofőrünk, aki kocsival jött elméletben, beesik hulla részegen és mondja, hogy akkor kiket fog ő vinni. Hát az első reakció a csoporttól az volt, hogy kizárt, hogy ő vezessen, és hogy akkor melyikünknek van még jogsija, aki nem ivott vagy nem sokat ivott. Természetesen én voltam az egyetlen szóval mindjárt a nyakamba varrták éjjel négy órakor az első vezetésemet Svájcban. Hát rendben, semmi baj. Elmentünk a kocsiig és már a beszállással bajaim voltak, mert, hogy sport kocsi volt és olyan magas volt az ülés támla, hogy minimum gólyalábak kellettek volna ahhoz, hogy be tudjak szállni. Azért valahogy csak megoldottam. Onnantól egészen a házunkig semmi gond nem volt, még csak le se fulladtam. Nagyon örültem neki J
Aztán meg akartam fordulni és közben Clair navigált, mondanom se kell, hogy valamit benéztünk és sikerült kicsit lehúzni a kocsi elején lévő nem is tudom mit. Valami sport alkatrész… a csávó mondja, semmi gáz csak tolassak hátra ez egy öreg kocsi és amúgy is ingyen megcsinálják neki. Hát rendben. Aztán Clair vezetett vissza Chableba ahol ő is és a csávó is laknak. (az egyetlen gáz hogy Clair normálisan az út másik oldalán vezet, mert, hogy Skót a kis drága)
Szóval másnap hallottam hírét, hogy meghúzta a kocsit ő is, csak nem olyan finoman, mint én XD
Vasárnap délre vendégeket vártunk ebédre, akiknek magyar aupairjük van szóval már vártam őket nagyon. Meg is érkeztek, és először nagyon furcsa volt magyarul beszélgetni, de aztán belejöttünk Beával. J Ebéd után lementünk a Big Cheese Party-ra együtt és jó magyarhoz illően mindent megkóstoltunk, ami ingyen volt. Ja meg azt is, ami nem. :D Semmi gond, végülis evős parti volt vagy mi.
Olyan öt óra körül elbúcsúztunk tőlük, mert mentek haza Lausanne mellet élnek. Beával megbeszéltük, hogy legközelebb én megyek hozzá majd hétvégére és meg mutatja nekem a várost.

Az előző hetemhez érkeztünk, amiről három szó jut eszembe: Munka, Munka, Munka…

Ezt most azért mondom, mert nem volt szabadnapom egyáltalán, tehát hétfőtől péntekig dolgoztam, pluszba kaptam két bébiszittelős estét is. A keddet és a pénteket. De a péntek volt a húzósabb. Megint Samékhez mentem az ikrekre és a pici babára figyelni. Bár most sikeresebb volt az ügy, mert a pici már nem volt beteg, így végig aludt az ikreknek meg később kellett ágyba menni mondván holnap nincs suli szóval végül el is aludtak tíz körül.
Körülbelül fél egy környékén jöttek meg a szülők, és még egyig beszélgettem anyukával. Szeretne ő is majd egy au-pairt mert megint terhes és valószínű ennyi gyerek mellett szüksége lesz egyre, szóval jól kikérdezett. J
Persze én felajánlottam, hogy segítek nekik, de még semmi sem biztos. Aztán egy óra körül haza jöttem miután kifizettek és megköszönték a segítséget. J

A hosszú péntek után következett a szombat mikor is reggel kilenckor keltem fel, ugyanis tíz órára jöttek értem Viviék és mentünk vásárolni Martignybe. Az elsődleges célpont, nekem legalábbis a rajzoló készlet volt. Vettem füzeteket ilyen rajzosat, meg cerkákat és filceket is, valamint radírt! (ez fontos majdnem elfelejtettem úgy, mint a faragót)
Aztán még várnunk kellett a fuvarozónkra addig betértünk a helyi Coopba, ahol életem legfinomabb chipsét vettük meg majd faltuk be kb. 2 perc alatt. És most kapaszkodjatok, hogy milyen íze volt! Sós ecetes. Most komolyan… ennél rosszabb nevet nem is adhattak volna neki. Olyan íze volt, mint a kínaiban az édes savanyú szósznak.

A hétvége többi részét és a hetemet a következő bejegyzésben, mert kicsit hosszú lenne most így egyben elmesélni :D
 U.i: Aktuális kedvenc számom a legjobb éneklő svájci pasitól: 



Puszilok mindenkit otthon a gépeitek előtt. J



2011. szeptember 14., szerda

Weekend a négyzeten + Születésnapi kiadás

Szóval a gyerekek nélküli hétvége a számomra úgy nézett ki, hogy szombaton meg beszéltük Vivivel, hogy nálam alszik. Meg is érkezett délután a munka után és kitaláltuk, hogy nem szeretnénk a szobában ülni és annak örömére, hogy már az első fizetésemet költhetem elmegyünk valahová vacsizni. Fel kerekedtünk és elsétáltunk a Rosbif (nevezzük étteremnek :)) nevű étterembe. Ott aztán rendeltünk két pizzát. Hát már megint sikerült összehoznom, és gombásat rendeltem... de tök véletlenül.:D Persze ennek ellenére nagyon jó ize volt, úgyhogy el is fogyott nem kell aggódni. ;)


Aztán a nagy beszélgetés és evés közben röpködtek az smsek, hogy hol vannak a többiek és mit csinálnak, meg, hogy van-e kedvünk felmenni velük Verbier-be olyan éjfél körül. Hát Vivinek volt... nekem kevésbé. Ezért úgy döntöttünk, hogy megkérjük az egyik kedves ismerősünket, akivel Vivi is szándékozott menni a hegyekbe, hogy előbb dobjon haza engem és utána menjenek csak. Igy is történt, és nagyon nagyon örültem neki, hogy nem kellett éjszaka haza sétálnom.:D

Ami a vasárnapot illeti a pihenés jegyében telt, és a takaritáséban. Ahogy ez lenni szokott álatlában.
Aztán már érkezett is a hétfő ami átlagosnak igérkezett. De végül persze nem az lett. Maud úgy döntött, hogy akkor ő most fogat növeszt. Hát délelött kenegetni kellett az inyét kb. 2 óránként ilyen fájdalom csökkentős kenőccsel. Plusz nyűgös volt, tehát mindenen sirva fakadt. Végül sikerült elaludnia és szerencsére ebédig fel sem ébredt, aztán jöttek a nagyok és kezdődött a hajtépős időszak. Mikor is a legkisebb visit, és nem hajlandó megenni az ebédjét mert meleg és amikor az ő foga nő akkor csak hideget eszik. A ,, nagyok" valami őrültséget csinálnak aminek az a vége, hogy Nicolas sirva fakad Gabriel meg kiabál vele. És eközben ebédet csinálok. Na igen. Ráadásul van olyan hétfő amikor Gabrielnek 2-kor kell csak elmennie és nem egykor. Hát ez egy ilyen volt... a gáz csak az, hogy én erről nem tudtam. Tehát egy órakor elakartam küldni iskolába, mire közli velem, hogy ő nem megy iskolába még, majd csak egy óra múlva. Persze én kötöttem az ebet a karóhoz , hogy márpedig neki iskola van. Ő pedig orditott velem, hogy márpedig ő nem megy mert nincs. Szerencsére mielőtt elfajult volna a dolog felhivtam anyukát és ő tájékoztatott nagy bocsánatkérések közepette, hogy igen azon a napon tényleg nincsen iskola csak kettőtől. Remek. Tehát kettőig mind a három gyerek ott volt nekem. Nem baj túléltem, ezt is és kettőkor elküldtem suliba, aztán a délután többi része már a szokásosan telt.

Kedden csak Mauddal voltam egész nap szóval nyugiban telt a nap, és szerencsére a fogas dolog sem  jött elő nála szóval jó kislány volt egész nap.


Fél négykor kellett csak elmennünk Nicolasért a napközibe, de mire az úrfi tempójában hazaértünk onnan már fél öt volt szóval összesen csak fél óra maradt a munkaidőmből.:) Este át bringáztam Vivihez és ott aludtam nála, mert ugye a szerdám szabadnap. Vagyis csak félig volt szabad, mert ebédre haza kellett érnem, ugyanis rögtön kajálás után indultunk Martignybe az anyukával és a három gyerekkel. A legidősebbet orvoshoz kellett vinni én pedig amig ők a rendelőben voltak kinnt maradtam a játszótéren a középsővel és a pici lánnyal. Aki volt olyan kedves és végig aludta az egészet:)
Aztán felkerekedtünk közösen és meglátogattuk a helyi pláza szerűséget amit itt Migrosnak hivnak, hogy én vehessek képeslapokat a családnak és barátoknak a gyerekek pedig nyalhassanak egy jégkrémet. :)

Vajon tudod már, hogy kapsz-e? :D

Persze miközben a Migrosban csavarogtunk kinéztem egy nagyon szép cipőt (ami nem sportcipő volt, amit eredetileg szerettem volna, de nagyon tetszett szóval vissza fogok menni érte!) és bár ugyan nem tetszettek az ottani mellények, de mondtam anyukának, hogy majd szeretnék venni egyet.
Aztán meg ellátogattunk egy drogériába ahol sikeresen vettem egy körömlakkot és parfümöt magamnak :)

Miután haza értünk még volt kb. másfél órám indulásig. Ugyanis aznap volt az első francia órám. Gyorsan vacsiztunk, összekészülődtem és már indultunk is. Anyuka jógaórája ugyanabban az időpontban volt, szóval pont el tudott vinni és utána haza is tudott hozni. Hát az első francia órámon nagyon megdöbbentem. Mert tulajdonképpen a tanárnőnk franciául szeretne nekünk franciát oktatni. Ami nagyon jó, akkor mikor valaki már egyáltalán tud valamit ezen a nyelven. Hát én nem ezek közé tartoztam és egyedül voltam vele. Mert majdnem mindenki értett szinte mindent amit a tanár mondott. Még fel is tettem a kezem és meg kérdeztem, hogy ez a kezdő francia nyelvtanfolyam?! Hát igen. Akkor rendben. Aztán utána jobb volt, mert irt a táblára és miután néhány dologra rákérdeztem angolul már nagyjából képben voltam. Meg is tanultuk első órán az abc-t és a számokat húszig. Aztán kaptunk egy órarendet és kiderült, hogy másnap megint órám van, valamint, hogy ezentúl mindig csak csütörtökönként lesz. Tehát már többé nem esik egybe az anyuka jógaórájával. :S
Aztán este megérkezett Vivien, hogy megkérdezze milyen volt az első órám, de csak úgy beugrott éppen futás közben volt. Aha! :D Az lett a vége, hogy még elmentünk egyet sétálni aztán itt aludt nálam :D

Hupsz :D

De aztán másnap reggel anyuka jött a jó hirrel, hogy az egyik csoport társam itt lakik tőlünk 2 percre és, hogy van 3 gyereke és szeretne megkérni, hogy mielőtt együtt megyünk az órára (mert hogy majd ő fuvaroz nyugodjak meg) menjek át hozzá és nézzem meg a kis családját, ugyanis ha van kedvem akkor dolgozhatnék nála egy párszor ilyen esti gyermekmegőrzés féleséget. Hát már hogy a fenébe ne! :D
Úgy örültem mint majom a farkának. A fuvar is megvan és még plusz munkához is jutok, ja és nem dolgozom egész csütörtökön csak délután segitsek bevásárolni az anyukának. Ez ám a jóhirek hada!

Hát délelőtti feldobottságomban rendbe tettem a szekrényemet és egy csomót olvastam meg filmeztem. Aztán már el is érkezett a délután. Ebéd után egy órával elindultunk bevásárolni. Amit tudni kell, hogy szeptember 12 nem csak az én születésnapom hanem a fölöttünk lakó Carina (anyuka egyik legjobb barátnője) szülinapja is. Tehát ami a terv szombati meglepetésparti Carinának. Útközben felszedtük a szervező társat ( Aileen anyuka másik jó barátnője) és 1 hónapos kisbabáját Saphirát. :) Imádom a kislány nevét ugyanis az Eragon cimű könyvből van az ötlet. És gyönyörű név. Na, de ha most azt hiszitek, hogy ez amolyan kis vásárlás lesz, hát nagyon tévedtek. Mikor elindultunk azt hittem csak a közelbe megyünk, vásárolunk és már itthon is vagyok. Hát kezdtük úgy, hogy Sionba mentünk ami kb. háromnegyed órányira van. Amikor megérkeztünk, mintha egy hatalmas raktárépület lett volna. Olyan kocsikkal amiket mondjuk az Ikeában tolsz mikor bútort vásárolsz. Mikor mentünk be kiderült, hogy egy nagykereskedésbe jöttünk tudjátok ahol csomagokban lehet venni a dolgokat és egyesével nem. Hát vagy három órán keresztül vásároltunk, és közben pesztráltam a két kicsit mert persze Maud is velünk jött. Ami a jó oldala, hogy kaptam pár dolgot, nagy tételben:D De egyébként valami borzalom mi mennyiséget vásároltak össze. Hát szép nagy meglepetés bulira készültek.

Aztán mire haza értünk épphogy vacsira volt időm és mentünk is le a másik családhoz Samékhez ( Samantha a rendes neve de Samnek hivom) aki majd munkát ad nekem és fuvaroz. Találkoztam a kislányaival akik 7 évesek és ikrek. A nevük Lilia és Olivia valamint a kicsi Ruby babával aki valamivel idősebb Maudnál, de ő is nagyon aranyos. Aztán egy pár percre rá mert mentünk is az órára. Szerencsére a második órán már sokkal jobban éreztem magam mert valahogy jobban értettem mindent, meg Sam is segitett ha nem tudtam valamit. :)

A péntekem munkásan telt, annyi könnyitéssel, hogy Nicolast osztály kiránduláson volt és csak fél négyre kellett le mennem érte a buszmegállóba. Anyuka pedig már itthon is volt négy órakor szóval ez a nap is elszállt.


Készülődni kezdtem mert még a reggel folyamán felhivott Vivien, hogy jó lenne-e nekem ha este fél héttől vigyáznom kéne 3 kisfiúra a hegyekben egy nagyon kedves ismerősénél, mert ő szeretne elmenni a barátnője szülinapi bulijára ahova Vivien is hivatalos igy ő most nem tudja vállalni a gyerekeket. Mondtam, hogy persze. Fél hétkor jött is értem az anyuka és haza fele menet elmondta, hogy majd csak fél nyolc körül megy el és hét körül fürdés után lefekteti a gyerekeket aludni szóval nekem csak annyi a dolgom, hogy ne legyenek egyedül és ha netán felébred az 1 éves kisfiú akkor megetetni cumisüvegből. Megfürdette a gyerekeket, aztán megetette a babát, pizsi, alvás. Majd még segitett beállitani a netet a laptopomon és megmutatta hol alszom majd, és mondta, hogyha éhes vagy szomjas lennék szolgáljam ki magam majd ment is. Fenn voltam olyan fél tizenkettőig, majd elmentem a szobába aludni, persze magammal vittem a baba rádiót és már aludtam is. Éjjel fél kettő körül az anyuka megjött és lekapcsolta a rádiót, aztán már csak arra emlékszem, hogy reggel ébredek. Kilenc körül felkeltem, reggeliztünk és haza hozott. Ja és még persze előtte mindezért kaptam tőle 50 frankot. :) Nagyon kedves volt és mondta, hogy legközelebb is hiv majd mert meg van velem elégedve. :D Én is örülök, mert minden simán ment és nagyon megérte ráadásul mindenki kedves volt velem.:)

A szombat reggel forgalmasan telt, mert segitettem anyukának készülődni a meglepetés partira ami 3-kor kezdődik majd. Egy gyönyörű szép erdei sütögetős, kiülős helyet béreltek ki, amit délelőtt feldiszitettünk, valamint a kajákat és a hozzávalókat amit majd sütni fognak helyben kivittük. A torta 2 csokis alapját is megsütöttük valamint elmentünk Aileen-hez és fel is diszitettük meg ráraktuk a csokis krémet.
Aztán az ebéd után érkezett Vivien és anyukáék is elpályáztak a bulira.
Az előre jól megbeszélt itt alvásos parti előtt még szerettünk volna bevásárolni Vivivel és egy jó kis csajos esttel megünnepelni az én születésnapomat is. Nagyon meleg volt és teljesen kifáradtunk mire megérkeztünk a vásárlásból, ahol vettünk kaját piát és mindenféle jót magunknak. Aztán csináltunk bólét is Sangriából meg a kis rágcsánkat falatozgattunk. Nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy elmenjünk-e valahova, de végül nem lett belőle semmi mert ahova mi menni akartunk oda a többiek nem, szóval végül itthon maradtunk és Vámpirnaplókat néztünk:D

Vasárnap egész délelőttöt végig aludtuk szinte, aztán reggeliztünk és Vivi már ment is. A Vasárnap megint a szokásosan telt, pihenés takaritás ilyesmi... Este pedig grilleztünk a családdal:


Ez az itteni zöldséges :D

Aztán jött a hétfő amikor is volt az igazi Születésnapom!:) Nap küzben dolgoztam, de aztán este a család is felköszöntött egy nagyon jó kis vacsival ami Fondue volt és torta helyett fagyival. (Nem szeretem a tortákat...)
Valamint két ajándékot is kaptam tőlük amiknek nagyon nagyon örültem: 

Szülinapi sportcipő :)

Szülinapi mellény:) Mert itt tényleg hideg lesz késöbb!

Puszi nektek, és ölelés:)
u.i: Még mindig ezzel a hosszú i betűvel szenvedek, mert hogy nincsen a gépemen, szóval ne haragudjatok a hibák miatt.

2011. szeptember 5., hétfő

Folytatás

Ami az előző részekben történt: Szóval ma töltöm a 26. napomat eme csodálatos helyen, és ott hagytam abba, hogy szombaton volt Gabriel születésnapja.

A születésnap után, olyan 5 körül befutott előbb Vivien, aztán 6 körül Claire. Mert este bulizni készültünk. Még benyomtunk egy kis tortát meg muffint aztán ,,rövid" készülődés és 9- 9:30 között már el is indultunk.
Kicsit szellemképes, de mi vagyunk

Mire odaértünk már volt háromnegyed tiz is. Megmutatták nekem a Rosbif nevű kajálós, ivós beülős helyet ahol ittunk is egy kicsit, és utána átmentünk a szomszédos szórakozóhelyre, ahol találkoztunk sok sok ismerőssel és velük múlattuk az időt kb. éjfélig.


Aztán befutott Gregoir a sofőrünk, és fel mentünk a hegyekbe egy fesztivál szerűségre. Hát, ha azt mondom, hogy a gyerek úgy vezet ahogy én csak a Need For Speed nevű játékban merek, akkor nem hazudok. :D Nagyon kemény volt és nagyon élveztem, mert eszméletlen jól csinálta. Ezek után a fesztiválon hülyéskedtünk, táncoltunk, ittunk... aztán kifeküdtünk és csillagokat néztünk igy éjjel 3 óra tájékán majd a sofőrünk haza vitt mindenkit. Claire Viviennél aludt, én pedig itthon. Másnap mondanom sem kell, hogy vagy tizenegy óráig aludtam, és aztán délután is aludtam, szóval pihenős napot tartottam. :)

Hétfőn reggel a korán kelés után világositott fel az anyuka, hogy nem is kell dolgoznom mivel itthon van, hát rendben, azzal sarkon fordultam és visszabújtam az ágyba. Nem kell félni visszatudtam aludni. A nap további részében kitakaritottam a szobámat, a fürdőmet, kimostam a cuccaimat meg ilyesmi. Nagyon hamar elment az a nap is és már jött is a kedd.
A keddi napon dolgoztam, de csak a kislány volt egész nap, mert a fiúk ilyenkor Les Mussaillons (napközi) -ben vannak. Könnyű nap volt, bár kicsit hosszú mert hat órakor jött haza anyuka és még csak azután apuka. Szerdán is dolgoztam, bár annyi könnyebbségem volt, hogy csak Maud és Gabriel volt itthon, a kis Nicolas-t beadta anyuka a napközibe. ( Szerdánként nincs suli, elméletben ez a szabadnapom, de most cseréltük a hétfővel) Délelött felkerekedtünk és átsétáltunk Vivienékhez, majd ebéd időben eljött értünk anyuka és haza hozott minket és itthon ebédeltünk.
A nagyfiúnak vannak egészségügyi problémái ezért, mindig csipog az órája kb napi ötször mikor el kell mennie és csinálnia kell a ,,dolgát" (szándékosan nem irom le, hogy mi az legyen elég hogy kb 5-10 percet vesz igénybe és néha segitenem kell neki, de egyébként maga is el tudja intézni) szóval mikor csipog az óra akkor rászólok, hogy menjen. Na most egész nap megpróbálta eljátszani, hogy amint megszólalt az óra ő lenyomta és úgy tett mintha nem is lenne semmi. Egyszer nem hallottam igy nem küldtem el, hát utána este fele duplán rossz volt neki, ráadásul edzésre kellett mennie, és még Anyukától is kapott egy jó nagy adag szidást. Mivel minden alkalommal könyörögni kell neki, hogy menjen már el és 8 éves fejjel tudja, hogy én még nem tudom mikor csipog az óra és még át tud verni.
Hát ezen is túljutunk majd, és már tudom az óra időpontjait szóval pech.

Csütörtökön délelött csak Maud, aztán délben ebéd a három gyerekkel, a nagyobb vissza suliba egykor és fél kettőkor már jön is az apuka. Ami nem jelenti a munka végét még, mert apuka elment (vitte magával a kisfiút) és maradtam délutánra Mauddal. Fél öt körül haza ért apuka aztán öt körül anyuka is, na itt van az a pont mikor lejár a munkaidőm. Elseje van és fizetés nap úgyhogy boldog voltam.
Anyuka magához hiv és odaadta a részleges fizetésemet mert, hogy tulajdonképpen csak másfél hetet dolgoztam tehát a 200 frank megfelelő.
Aztán közli, hogy akkor ezentúl 550 frank lesz a fizetésem havonta. :O:S Hogy mennyi? Hát mert, hogy Ailsa is ennyit kapott és Vivien fizetése is ennyi. Rendben van... Mire beértem a szobámba folytak a könnyeim, mert a beigért 800 helyett 250 frankkal kevesebbet kapok majd fizunak. Felhivtam anyukámat és szerencsére sikerült megnyugtatnia annyira, hogy irtam egy smst Viviennek, hogy jöjjön át beszélgetni, mert mielőtt a Vanessával beszélek előbb vele is konzultálni akartam, hogy pontosan mennyit és hogyan dolgozik.

Még a délután folyamán kaptam egy szatyor Icebrakeres ruhát a családtól, valamint egy nagyon szép disz dobozos felsőt. Azt kell tudni, hogy ennél a cégnél dolgozik a Host Anyukám és ezek nagyon drága Merinóni gyapjúból készült sport és utcai ruházatok, amiknek ára igencsak borsos (de anyaga és minden más hihetetlenül jó) . Megtudtam például, hogy a diszdobozos felsőm 200 frank volt. Ezeknek a dolgoknak nagyon örültem és amig vártam Vivienre ki is mostam az összeset, hogy másnaptól már hordhassam is őket. Meg volt egy pár ami kicsi volt rám és azt Viviennek szerettem volna adni. Szóval mikor megjött, rögtön kihivtam ,,teregetni" az udvarra.
Miközben a ruhákat rendeztem meg válogattam Viviennek elmeséltem, hogy mi történt. Hát ő teljesen kiakadt és elmondta, hogy ő is négy napot dolgozik de egy két nap csak négy órát a másik két nap pedig nyolcat. Ezzel szemben én egy nap minimum kilencet és négy napon keresztül. Megbeszéltük, hogy sürgősen beszélek a családdal. Aztán elbúcsúztam tőle és befelé jövet szóltam anyukának, hogy miután a gyerekek lefeküdtek akkor szeretnék beszélni vele. Aztán rá 20 percre mikor már csönd volt leültünk az asztalhoz és elmondtam neki, hogy mennyit igért, mennyit dolgozom, és hogy szerintem ennél többet érdemlek és nem tartom fairnek a dolgot, hiszen Ailsának csak 3 napot kellett dolgoznia és az sem volt teljes nap illetve, nem ezt beszéltük meg. Láttam anyukán, hogy nagyon kellemetlen beismernie, de nem állnak jól anyagilag az új ház épitése miatt és ezért a maximum pénz amit nekem tud ajánlani a 650 frank havonta, de még a ruhákat tudja felajánlani és ez a maximum amit adni tud jelen helyzetben és megérti, hogyha haza szeretnék menni. Mondtam neki, hogy semmiképpen sem megyek haza, megfelel a pénz, csak igérje meg, hogyha legközelebb ilyesmi van akkor ne csak úgy közölje velem a dolgokat, hanem beszélje meg velem. Hát igen ezek a dolgok amiket egy első Au-pair és egy majdhogynem első Host Anyuka még nem tudja hogyan kell kezelni. Tanulságnak irtam le a dolgot, minden olyan Au-pairnek vagy jelöltnek aki elsőnek megy egy családhoz, esetleg első munkája lesz.

MINDIG BESZÉLJETEK MEG MINDENT ELŐRE. Nem vicc. A napirendet, a pénzt, órára percre pontosan mit várnak el tőled. És igy nem érhet csalódás, se téged se a családot.

Kár, hogy ezt mi csak igy utólag tettük meg. De most le van irva pontosan minden. A fizetés csökkenés miatt kaptam még egy kis szabadidőt Csütörtökönként délután fél kettőig dolgozom, és max csak besegitek apróságokban az apukának. Szóval jelentem minden rendben és minden megbeszélve, valamint teljesen elégedett vagyok.

Ezek után a péntekem már ennek jegyében telt, és a hétvége igérete ott lebegett a szemem előtt. Igy nagyon hamar el is ment. Iskola és munka után mindenki haza jött és kezdtek készülődni a másnapra, amikor is apuka, nagypapa, és a két nagy elemennek kempingezni, valamint apuka bicigli versenyére. És aki itthon marad az anyuka és a pici, valamint én. Teljes és totális nyugodt hétvége feldobta anyukát és én elkezdtem szervezni a hétvégi programot. Hétvége a következő bejegyzésben.

Puszi és BIG HUG mindenkinek! :)

2011. augusztus 30., kedd

Don't Worry Be Happy

Egy nagyon a múlt hetemre illő zene ihlette a cimet ami azt hirdeti, hogy ,,Ne aggódj, légy boldog "
És ime a videó, ha valaki nem tudná melyik is ez a dal:


És, hogy miért is ez a dal ami valóban ráillik az előző hetemre? Hát ezért:
Egészen szerdáig paráztam azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen lesz, ha elmegy Ailsa és én egyedül maradok, és tényleg dolgoznom kell majd, hogy mi lesz ha nem értek mindent, mit fogok csinálni ha nem tudok valamit meg ilyesmik. Ja és még a tetejébe jött egy kis honvágy is csak, hogy tetézzem az önsajnálatot. :D
Persze aztán egy ugyanolyan munkás Ailsás hétfő és kedd után eljött a szerda, mikor elbúcsúztunk Ailsától és a 3 hatalmas kofferétől. (Vajon, hogyan cipelte haza és mennyit fizetett értük? Máig nem tudom, de azt igen, hogy haza ért valahogy :))
A szerdám szabad volt, mert ilyenkor anyuka nem dolgozik, úgyhogy kihasználtam az utolsó munka mentes napomat és sikerült egész nap pihennem, olvasnom, filmeznem stb...

Jött a csütörtök és anyuka szabadnapot vett ki, hogy velem lehessen. Reggel elmentünk egy hatalmas sétára a kutyussal és a pici lánnyal a környéken. Majdnem két órányi séta és tömör információ után, hogy mit hol találok, mi a legrövidebb út stb. haza érkeztünk és eldöntöttük, hogy délután felmegyünk a hegyekbe egy Verbier nevű nagyon hires sielő városba, ahol előzőleg a család élt. Anyuka körbe vezetett és megmutatott mindenféle nagyon szép kis boltot mert, hogy ez a ,,telelő" városka rengeteg bolttal rendelkezik ám.

Mivel hétfőn sikerült elhagynom a napszemüvegemet a strandon ezért kaptam egy újat az anyukától, de majd szeretnék venni egy hasonlót, mint ami volt mert nagyon szerettem.
Aztán haza fele úton beszélgettünk egy csomót Vanessával és kérdezgette mit szeretnék csinálni a jövőben, mire gyűjtök, és legfőképpen hova szeretnék menni Svájc után. Szóba jött, hogy egyszer szeretnék Amerikában is aupairkedni, hogy a laptopomat szeretném felújitani meg hogy szeretnék venni egy új telefont, pontosabban egy Iphonet majd egyszer ha lesz elég pénzem rá. Mire mondja nekem, hogy ugyan nem Iphone 4-es amit szerettem volna de neki van egy régi Iphone 3G-je és ha kell akkor otthon megnézzük hogy jó-e bele a kártyám. Hát jó volt. Tehát kaptam egy Iphonet a családomtól, annyira örültem neki hogy el sem hiszitek.:D Igy néz ki:
Fehér Iphone 3G 16GB

Szóval miután sikerült magamhoz térnem, elkezdtem rá felmásolni a cuccaimat, ugye nyilván zenék nélkül mert az( ami ugye most is fizetős dolog) úgyhogy az anyuka számai vannak rajta, mert még nem vettem csak ingyenes dolgokat az Apple storból. De példának okáért a könyveimet maradéktalanul rá tudtam tölteni, illetve a fényképeim is mind rajta van már, valamint az anyuka 1000 féle alkalmazása rengeteg játék meg mindenféle jó.
Hát igen ezek után a pénteki első dolgozós napom csak úgy elszállt és sikerült mindent zökkenőmentesen és Ailsamentesen is végrehajtanom. Mikor anyuka megjött (mert kicsit késett) el volt ájulva, hogy hogyan vettem rá a gyerekeket, hogy rendet rakjanak, pakoltam el a pici után, takaritottam ki, és pakoltam ki a mosott aztán be a mosatlan tányérokat a mosogatógépbe. Hát igy. Közöltem majd még vacsit is együtt készitettünk. :D 

Aztán eljött a szombat reggel valamikor 10 óra után keltem, aztán felöltöztem megreggeliztem és elmentünk Vanessával vásárolni a kisfiú szülinapjára mindenféle jót mert, hogy partyt adott a család egy csomó csomó gyerkőcnek ,,Gabriel Születésnapi Bulija" cimmel, meghivóval meg mindennel. Mikor hazaértünk bele kellett húznunk, mert a vendégeket 3 órára vártuk és még se ebéd, se szülinapi torta nem volt kész és az anyuka még muffinokat is akart csinálni. Úgyhogy sürgés, forgás, ebéd, sütés, keverés, kotyvasztás és lám háromnegyed háromra kész a torta, a muffin és a szósz a nagy nagy tál chipszhez. Remek volt az összedolgozás szerintem és ezt alkottuk: 
Focipálya torta plusz focilabda muffinok :)
Bon' appétit
Folytatás következik!!!!

2011. augusztus 23., kedd

Első dolgozós hétköznapok és az első buli hétvége

Vigyázat Maratoni bekezdés következik, felhivom kedves olvasóim figyelmét, hogy 12 éven aluliak számára is megtekinthető felnőtt felügyelete nélkül, de az elalvás veszélye fenn áll. Megtekintés előtt kérje ki orvosa tanácsát vagy tájékoztassa kezelőorvosát. Köszönöm

Remek keddi nap után következett a szerda amitől már annyira féltem, hiszen szerda reggel elpályázott Ailsa, Vanessa az anyuka és a legidősebb kisfiú Gabriel. Tehát itt maradtam Nicolas-al Mauddal és Thibauttal az apukával négyesben. Ami azért is komikus helyzet, mert az apuka konkréten mindig azt csinálja amit anyuka meghagy neki. Tehát mikor apuka megkérdezte, hogy akkor mit csináljon majd ebédre meg vacsorára anyuka annyit mondott, hogy neki mindegy, csináljon makarónit, vagy tojásrántottát, vagy amit akar. Mire apuka szerda ebédre makarónit estére szendvicset készitett, csütörtökön ebédre tojásrántottát és vacsira meg makarónit. Viszont másnap reggelire megint szendvicset ettünk és ebédre pedig valami megmagyarázhatatlan grilles valamit amit igen odaégetett... és kitaláltátok már mit ettünk vacsorára? Igen tojásrántottát. :D


Hát rendben, semmi baj mert legalább mivel itthon volt nem kellett korán kelnem és egész nap csak a pici lánnyal voltam... Kimentünk strandra, meg vásárolgattunk miközben az apuka elment bicikli túrára a kisfiúval meg vásárolni voltak meg levágatták Nicolas haját mert nem sokára iskola kezdet és, hogy szép nagyfiús legyen na meg persze ismét vásároltak.:D

Úgyhogy amig ők ezeket csinálgatták én kóricáltam a babával Martignyben. Ami azért vicces, mert nem igen volt pénzem és azt tudni kell, hogy ha beülsz valahova mondjuk megetetni a kicsit akkor rendelni is kell valamit, hiszen csak úgy nem ülhetsz be egy kávéházba hogy bocsi én csak megetetem Maudot aztán, ha minden rendben akkor el is mennék, de addig foglalom a helyet. :D
Szóval megkerestem apukát és ő adott pénzt meg vett nekem inni- és ennivalót, hogy ne csak a gyerekek egyenek, hanem én is. Aztán betoltam egy nagyon helyes kis kávézóba a babakocsit a gyerekkel együtt. Hát zajos sikerem volt. Sikerült úgy tolnom ezt a fura babakocsit aminek tökre kint vannak a kerekei, hogy majdnem minden második széknek nekitoltam. Ezek után mikor jön a néni, hogy akkor mit kérek inni vagy enni akkor még az is kiderült hogy nem tud angolul. Én meg csak egy dolgot tudtam franciául azt hogy kóla. Mert az ugyanaz. :D Szóval azt ittam. De vagy egy jó órán keresztül.
Közben megetettem a kislányt meg játszottunk egy kicsit. Végül menni kellett mert ideje volt a pelus cserének. Kerestünk egy mosdót és a pelenkázó részbe bezárkóztunk. Pelust cseréltünk, de még mindig nem volt jó valami, mert Maud folyton a sirás határán volt. Hát rendben akkor sétáljunk. Elmentünk egyet sétálni és kb. 2 perc alatt úgy elaludt, hogy még a zajos autók és kamionok sem ébresztették fel amik mellettünk mentek el. Megálltunk egy közeli parkban és amig ő aludt, én behelyeztem az új SIM kártyámat a telefonomba. Bizony bizony már van Svájci számom.:)

Aztán szerda este mikor haza értünk a nagy vásárlásból átjött hozzám Vivien akivel megmásztunk egy szomszédos ,,hegyet", csak azért, hogy egy a tetején kinézett padra leülhessünk és megettünk nem kevés svájci csokit valamint, amig be nem sötétedett a padon festegettük a körmünket. Aztán bejöttünk és meg akartunk nézni egy filmet, de végül semmi nem lett belőle mert inkább beszélgettünk. :)
Csütörtök este jöttek meg az Európa parkból a többiek és egy jót vacsiztunk meg grilleztünk közösen. És mivel ez volt az utolsó munkanapunk egy jó darabig ezért Ailsával felvettük a ,,day off face" nevű kicsit vigyorgós arcocskánkat.

Pénteken mivel nem dolgoztunk ezért leginkább csak lazitottunk. Vagyis én biztosan, mert Ailsának el kellett mennie, de megigérte, hogy mikor visszajön segit elkésziteni a sütit ami szerettem volna megsütni, mert a hétvégén egy partyra voltunk hivatalosak és ajándékként szerettem volna vinni valamit. De persze, mint mindig Ailsa egy csomót késett, úgyhogy addig összepakoltam mert azt terveztük, hogy fönn alszunk a hegyekben sátorban. Mire elkészültem meg is jött Ailsa meg Vanessa is segitett merre találom a dolgokat szóval nekivágtam. Jelentem, hogy nagyon finom volt szóval tényleg jól sikerült. Annak ellenére, hogy egy tányért eltörtem és egy nagyon picit odaégettem a cuccot.:D

Aztán jött a hétvége. Pénteken Vivien 5 körül végzett addigra mentem hozzá át én is. Aztán együtt felmentünk oda ahol később a buli és a Sajtparty is volt. Kicsit korán érkeztünk és még senki nem volt ott, úgyhogy felhivtuk a szervező csajt, hogy hol is lesz a party (tudjátok amire a tortát csináltam) és kérdezi, hogy melyik party, az amelyik holnap lesz?! ŐŐŐŐŐ hát tulajdonképpen igen mert mi azt hittük, hogy aznap van. Hát egy párszor fejét vettem Vivinek mert elfelejtette, hogy nem is aznap lesz aztán túlléptünk rajta mivel keresnünk kellett egy helyet ahol alszunk majd.
Hiszen este a már előre jól eltervezett Bonafiesta koncert estre szerettünk volna menni. Megnéztük a Bonafiesta bejáratát, de még alig voltak emberek, viszont egy szerencsés véletlen folytán összeakadtunk az egyik kedves barátunk anyukájával aki mondta, hogy az ő nyaralójukban nyugodtan aludhatunk, hiszen van 14 matracuk és van még két üres hely szóval, ha van kedvünk akkor jöhetünk oda buli után. Nagyon örültünk neki és gyorsan be is cuccoltunk a házba majd a már kevesebb cuccunkkal elmentünk megnézni, hogy hol tartanak a koncertek, bár még elég korán volt, de kezdett gyűlni a tömeg és mi is ittunk gyorsan valamit, aztán vártuk a többieket. Mivel én nem ismerek itt jóformán senkit ezért most ismertettek meg mindenkivel, akik nagyon kevesek voltak és általában megkérdezték tőlem franciául hogy hogy vagyok, jól érzem magam itt meg ilyesmiket mire Vivi mindig elmondta hogy sajnos nem értem, de angolul tudok. Úgyhogy aki tudott angolul azzal elbeszélgettem aki meg nem azzal Vivien beszélgetett el. :D Aztán mentek a zenék nagyon jó volt a hangulat egy csomót nevettünk és folyton járkáltunk, mikor megláttunk valami ismerőst.


Olyan 3-4 fele pedig el is mentünk aludni.

Reggel nem keltünk korán, de mire lejöttünk szinte csak mi voltunk meg a szülők a faházban. A többiek kimentek grillezni és már javában készült az ebéd. Úgy döntöttünk, hogy a korai reggeli után nem szeretnénk egyből ebédelni ezért kifeküdtünk olvasni meg alukálni a fűbe a hegy lábához. Majd ebédre visszamentünk olyan 2 körül és 3-kor megint vissza mentünk csak most egy másik helyre folytatni a lustálkodást.

Délután 5 körül végül össze szedtük magunkat és elindultunk a partyra amire eredetileg érkeztünk volna előző nap, de mivel a tortámat felajánlottam annak a családnak akiknél aludtunk ( úgy bejött a népnek hogy én össze vissza egy szeletet ettem belőle és el is fogyott) ezért csak egy szem bort sikerült vinnünk ajándékba. De nem is volt baj, mint utóbb kiderült volt kaja rendesen. Meg persze egy pár üveg bor is elfogyott azthiszem összesen 12-14-en voltunk, úgyhogy mikor már a sokadik bort nyitottuk ki akkor jött csak meg a hatása. Nagyon jókedvű volt a társaság és nagyon jól szórakoztunk, és a sajt is finom volt.

Aztán olyan 10 óra körül le mentünk a Bonafiesta második napjára és ott mulatoztunk tovább. Azt hiszem, hogy nekem kicsit sok volt a sajt meg úgy összességében az egész, mert eléggé fáradt is voltam és már annyira nem éreztem jól magam, úgyhogy Viviék felkisértek a házhoz és el is köszöntem tőlük, ők pedig mentek vissza. Aztán betelepedtem az ágyamba és olvastam, mivel még nagyjából senki nem jött meg hiszen buli volt ezért szinte egyedül voltam a házban. Olyan éjjel négy óráig olvastam majd elaludtam úgy, hogy a többiek még mindig nem voltak sehol. Reggel 6 körül ébredtem meg arra, hogy Claire és Vivien bejön a szobába és lefekszik aludni. Ezek után már csak a reggelre emlékszem és, hogy futni kellett a buszhoz, de igy is alig fértünk fel rá mert olyan sokan mentek lefele.

Nagyjából ennyi a story, majd még jelentkezem képekkel pusziiiii mindenkinek!