Olaszország

Most pedig következzék a nagy Olasz bejegyzés, 4 nap, 3 város, 2 lány, és 1 cél. Eljutni a kiszemelt helyekre időben! :)
Ha ilyen bevezetője lenne egy filmnek én magam sem nézném meg, de ettől még ez illik a legjobban erre az utazásra.
Tehát kezdem az elejéről.

Október 21. péntek, Svájc Martigny :

Reggel a korai ébresztő után gyorsan felöltöztünk és már indultunk is, hiszen a vonatunk 7:38-kor indult Milánóba az egyes számú városunkba amit szerettünk volna megnézni. Valamikor 8:45 körül érkeztünk meg Brigbe ahol át kellett szállnunk egy másik vonatra ami már közvetlenül Milánó centrálba vitt minket.

Train Station Milano Centrale

Ott aztán sikeresen elköltöttük első eurónkat egy mosdóban, ahol fizetni kellett a wc használatért, de mi nem rettentünk vissza és elhatároztuk, hogy majd a városban beváltunk több pénzt mert a vonat állomáson kevesebbért váltják általában, mint az utcákon. Minden előre el volt tervezve, hogy merre kell mennünk, mit szeretnénk megnézni, hol fogunk ebédelni, a szállást már egy hónapja lefoglaltuk. Aztán jött egy kis séta Milánó Dóm térig ahol van talán a látnivalók többsége. Egyébként Milánó gyönyörű hely, de így utólag messze nem ér fel Velencéig mondjuk.

A híres neves Piazza del Doumo

Jobbra Lous Vitton, balra Prada márkaboltok

Be kell valljam, hogy annak ellenére, hogy azt hittem magamról szeretem a márkás dolgokat, annyira nem nyűgözött le a divat fővárosa, mint amennyire hittem, hogy majd fog. Tulajdonképpen amikor elértük a helyi pláza szerűséget és elkezdtünk körbenézni és egy egy darab ruha, vagy táska, vagy cipő több volt, mint három havi fizetésem (és akkor még keveset mondtam), akkor elkezdtem magam kényelmetlenül érezni. Olyan érzésem lett, hogy semmihez nem nyúlhatok és csak ki akartam onnan szabadulni, bezzeg Vivien simán próbálgatta fel, meg fogdosta a drágábbnál drágább cuccokat én pedig kezdtem idegbajt kapni a sok embertől akik Prada táskával rohangásztak körülöttem, úgyhogy azt hiszem így utólag megvallom besokkoltam. :D Szerencsére mikor kijöttünk onnan és elmentünk egy jót ebédelni akkor minden a helyére rázódott és ismét tudtam normálisan beszélgetni és belevetni magam a városba, de furcsa érzés amikor egész addigi életedben hiszel magadról valamit és utána rá kell jönnöd, hogy még csak a közelében sem jártál az igazságnak.

Persze aztán késöbb a délután során sikerült szert tennem egy új kabátra és sálra, de csak mert Milánó utcáin is van H&M és ehhez hasonló nekünk való üzletek.

Amire nagyon büszke vagyok, az a kis alvókám amit sikerült beszereznem az egyik kis kellékes üzletben. Alvóka = Szemre tehető csipkés, rózsaszín szívecskékkel és különböző hímzett mintákkal díszített selyem darab, amit ha a fejedre húzol akkor este el tudsz aludni a laptopod kis világító lámpácskájától és reggel simán alszol még ha a redőnyt, el is felejtetted lehúzni este. Magyarul szemfedő amit egy gumiszalag tart a fejeden.:D

Nagyon sok hasznát veszem azóta is!

Szóval Milánóban sikerült este eljutnunk a szállásunkra is, mégpedig a következő képpen: Egy fiatal pár tanakodik a villamos megállóban, nézegetve a térképet amin be vannak jelölve milyen villamosok közlekednek arra és merre felé tartanak. Kittike és Vivike tanácstalanul odaáll a pár elé majd megkérdezi, hogy tudják e hogy az xy számú villamos erre közlekedik-e vajon. Mire a nő mondja, hogy ők is ezen törik a fejüket mert nekik is az kell, de hogy látszólag igen ám de nem egyértelmű. Törik a kis buksijukat tovább már négyen, mire az említett villamos egy kb. 200 méterrel alrább megáll egy másik megállóban. Az imént említett négyes összenéz majd el kezd futni.:D

Azóval az imént említett kis közjáték után kiderült, hogy a pár ugyanabban a hitelben szállt meg, mint mi és szerencsére tudják hányadik megállónál kell leszállnunk. Szóval végül eljutottunk a mi kis MiniHotelünkhöz, amiben szerintem mind a ketten kellemesen csalódtunk, mert nagyon jó kiszolgálást, reggelit, ingyen wifit és szobát kaptunk a kevéske pénzünkért. Aznap este még sikerült beszereznünk egy nagyon finom kebabot vacsira és hála az ingyen wifinek még a Doktor House legfrissebb részét is sikerült megnéznünk. Majd, mint akit fejbevertek úgy aludtunk el, teljesen megfeledkezve azon tervünk bármelyikéről is, hogy mi bulizni szándékoztunk aznap este. :)

Reggel fél tíz körül keltünk, lementünk reggelizni, majd mivel csak délben kellett elhagynunk a szobát, mindent csekkoltunk mégegyszer és útnak indultunk.

2011. 22. október, Olaszország, Valahol Milánó külvárosában közel a Sztrádához: 

Meg is találtuk az előre már jól kinézett helyet ahol neki álltunk stoppolni. :D Velence volt természetesen a fő úticélunk, de felvettünk a listánkra további 5 várost ahol hajlandóak voltunk megállni, ha valaki esetleg csak addig menne, de elvinne minket. Az első ember akivel, mentünk egy egyiptomi középkorú férfi volt aki az első útbaeső városig vitt minket. Ott aztán folytattuk a stoppolást és a következő megálló autóval nagyon nagy szerencsénk volt. Egy fiatal pár ült a kocsiban és majdnem teljesen Velencéig vittek minket, nagyon kedvesek voltak és nagyon jól elbeszélgettük a másfél órás utat velük. Ahova érkeztünk végül már nem jött össze a stoppolás Velencébe, mert jöttek a rendőrök és mondták nekünk, hogy NO AUTOSTOP HERE. Szóval inkább elmentünk vonattal.

Pedig egyikőnk szerint sem stoppoltunk illegális helyen, de sebaj.

Aztán a Vonat egészen Velence szívébe vitt minket, bár már késő délután volt és sötétedett, de gyönyörű város tárult a szemünk elé.

Arrival to Venice

Mivel nagyon éhesek voltunk már addig sétáltunk, ameddig nem találtunk egy nagyon szimpatikus kis éttermet , ahol már megint mi mást ettünk volna, mint pizzát. :D

Bár be kell valljam életem eddigi legjobb pizzáját ettem ott és egyáltalán nem sajnálom, hogy sikerült minden nap eme nemes ételt választani mivel mindenhol teljesen különböző volt az íze, és a mi szemünkben Olaszország= Pizza evés!

Jóllakottan már sokkal jobban esett Velencében sétálgatni és azzal tölteni az időnket ami álatlában minden túrista megejt ilyen híres városokban. Szóval fényképezkedni. Mindennel. Mindenhol. Minden mennyiségben. :)

Egy kis ízelítő: 

Végül mikor már úgy gondoltuk, hogy akkor most már meg kéne keresni a hotelt is ahol megszállunk pláne mivel az a város másik végében volt, felkerekedtünk és ismételten vonatra szálltunk.

A szépséges kis Milánói MiniHotelünk után Velencében egy lepukkant kis lyukat kaptunk közös fürdővel a folyosó végén és ici-pici ággyal. 

Bár nem számított, mert egy estére elment és már úgyis fáradtak voltunk szóval egy film után be is dobtuk a szunyát. És visszamenni oda úgysem fogunk, de egy picit enyhített az egészen az ingyen wifi kifejezés, amit aztán éjfélkor leállítottak, mert addig lehetett használni és másnap már egyáltalán be se fogtuk, szóval végül ezt is átírtuk a hotel rossz tulajdonságai közé.:D

Folyt. következik, ne haragudjon aki elolvassa és csak idáig van meg, de mindjárt elalszom úgyhogy

A FOLYTATJUK felirat csak időleges ebben a bejegyzésben.